Angol nyelvű kiadás: 2009 (1100 oldal), magyar nyelvű kiadás: 2011 (280 oldal)
Az eredeti, angol nyelvű kiadás majdnem 1100 oldalas, ezzel szemben a magyar mindössze 280. Mivel eddig csak a magyar nyelvű verzióhoz volt szerencsénk, nem tudunk párhuzamot vonni a két könyv között. Emellett az angol verziónak az alcíme „Hivatalos biográfia” és nem „Botrányok szemtanúja a Windsor-házban”. Majd egyszer, miután az eredeti verziót is sikerül elolvasni, mindenképp beszámolunk róla, addig is annyit érdemes elmondani, hogy a fura magyar alcím ellenére egy igazán jó könyvről van szó.
A könyv hátulján az alábbi ajánlás található:
‘Valamikor a kilencvenes évek közepén Michael Parker őrnagy egyszer együtt
teázott Diana walesi hercegnővel és az anyakirálynővel. Amikor a hercegnő azt
mondta: – Már úgy várjuk a századik születésnapját –, az anyakirálynő így
válaszolt: Ó, ezt nem szabad mondani. Szerencsétlenséget hoz, illetve hát
lehet, hogy elüt egy nagy piros busz. Parker erre azt mondta, ez igen kevéssé
valószínű, mire az anyakirálynő: Nem, nem szó szerint, hanem átvitt értelemben.
Mert nem lenne rémes, ha az ember egész életében azt csinálná, amit kell? Nem
inna, nem dohányozna, nem enne finomakat, sokat edzene, meg minden olyasmit
tenne, amihez nincs sok kedve, és akkor egyszer csak elüti egy nagy piros busz,
és ahogy a kerekek szétlapítják, közben arra gondol: “Ó, istenem, milyen
jól berúghattam volna tegnap este!” Az embernek úgy kellene élnie, mintha
másnap elütné egy nagy piros busz. Parker akkor arra gondolt, az anyakirálynő
pontosan így élt. Sőt, tette hozzá: „minden napot csodás meglepetésként
köszöntött”. ‘
