1947. április 21. Fokváros (Dél-Afrika)
A Királynő (vagyis akkor még trónörökös hercegnő) egyik leghíresebb beszédét 21. születésnapja alkalmából, 1947. április 21-én Dél-Afrikában, Fokvárosban mondta el, ahol éppen akkor tartózkodott hivatalos látogatáson szüleivel és húgával. A beszédet élőben, rádión keresztül közvetítették a Nemzetközösség minden országában.
A beszéd általunk készített fordítása:
“21. születésnapom alkalmából szeretném megragadni az alkalmat, hogy a Brit Nemzetközösség és Birodalom minden népéhez szóljak, bárhol is éljenek, bármely nemzethez is tartozzanak, vagy bármilyen nyelvet is beszéljenek.
Először is szeretném megköszönni a jókívánságokat annak a több ezer kedves embernek, aki e jeles alkalomra üzenetet küldött. Ez egy nagyon boldog nap számomra, de egyben egy olyan nap is, amely komoly gondolatokat ébreszt bennem, az előttem álló élettel és annak minden kihívásával és lehetőségével együtt.
Nagyon nagy segítséget jelent, hogy tudom, a világ minden táján vannak barátaim, akik gondolnak rám és minden jót kívánnak. Végtelenül hálás vagyok érte és rendkívüli módon meghat.
Fokvárosból szólok most Önökhöz, majdnem 10 ezer kilométerre az országtól, ahol születtem. Egy dolog azonban biztos, hogy nem vagyok 10 ezer kilométerre az otthonomtól. Bármerre is utaztam Dél-Afrika és Rodézia-szerte szüleimmel és húgommal, mindenhol szeretettel fogadtak minket, és úgy éreztük, hogy itt is ugyanúgy otthon vagyunk, mintha itt éltük volna le egész életünket.
Nagyszerű privilégium, hogy részesei lehetünk a Nemzetközösségnek – a világ minden táján otthon érezhetjük magunkat. Remélem, hogy mielőtt nagyon megöregszem, lehetőségem nyílik sok nemzetközösségi országba ellátogatni.
Apám alattvalóit – a legfiatalabbtól a legidősebbig – mind szeretném köszönteni, de ma azokra a fiatal fiúkra és lányokra gondolok leginkább, akik velem egy időben születtek és nőttek fel: a második világháború szörnyű, de diadalmas éveiben.
Ugye elfogadják Önök, e nemzetek nagy családjának fiataljai, hogy születésnapomon az Önök képviseletében is szóljak? Most, hogy megérkeztünk a nagykorúság küszöbére, hatalmas örömmel tölt el, ha arra gondolok, hogy végre elkezdhetjük levenni a súlyt azok válláról, akik harcoltak, dolgoztak és szenvedtek azért, hogy gyerekkorunkat megvédjék.
Nem riaszthatnak el minket mindazok a szorongások és nehézségek, amelyekkel minden egyes ország szembesül a háború óta. Tudtuk, hogy mit kockáztatunk, amikor hét évvel ezelőtt a világ szabadsága érdekében magunkra vettük ezt a súlyt. Ruper Brooke szavaival élve: “Köszönjük Istennek, hogy e sötét órán összehozott minket.”
Biztos vagyok benne, hogy Önök is úgy látják ezeket a nehézségeket, ahogy én: egy nagyszerű lehetőségként. Valószínűleg Önök is olvasták a történelemkönyvekben William Pitt büszke kijelentését, mely szerint Anglia erőfeszítéseinek köszönhetően megmentette saját magát, és ezen példájával pedig Európát is megmentheti. Ezt ma úgy mondanánk, hogy a Brit Birodalom először megmentette a világot, és most, miután megnyerte a háborút, saját magát kell megmentenie.
Úgy vélem, ez egy sokkal nemesebb tett, mint ami Pitt idejében történt. Nekünk, akik ezekben a veszélyes és mégis dicsőséges években nőttek fel, elsődleges feladatunkként kell arra tekintenünk, hogy a következő békés években ezt elérjük.
Ha mindannyian együtt, megingathatatlan hittel, nagy bátorsággal és nyugodt szívvel megyünk előre, képesek leszünk a Nemzetközösségünket – amelyet oly kedves szívvel szeretünk – egy még a múltbéli dicsőséges napjainál is nagyszerűbbé, szabadabbá, virágzóbbá, boldogabbá és befolyásosabbá tenni a jó érdekében.
Hogy ezt elérjük, önmagunkat teljes mértékben ennek kell szentelnünk. A mottó, amely számos ősömnek mutatott már irányt, e nemes mottó: “Én szolgálok”. Ez a két szó már sok trónörökös inspirációja volt, ahogy átlépték a nagykorúság küszöbét. És én sem gondolom másképp.
A tudomány fejlődésével én már megtehetem, amire előttem még senkinek nem volt lehetősége.
Ünnepélyes esküt tehetek az egész Birodalom hallatára. Szeretném letenni az eskümet most. Egy nagyon egyszerű esküt.
ÜNNEPÉLYESEN KIJELENTEM ÖNÖK ELŐTT, HOGY EGÉSZ ÉLETEMET – LEGYEN AZ HOSSZÚ VAGY RÖVID – AZ ÖNÖK SZOLGÁLATÁNAK ÉS ANNAK A HATALMAS BIRODALMI CSALÁDNAK FOGOM SZENTELNI, AMELYHEZ MINDANNYIAN TARTOZUNK.
Ezt az esküt azonban csak az Önök segítségével tudom megvalósítani: az Önök támogatásával. Isten segítsen engem, hogy jót cselekedjek, és Isten áldja meg Önöket, akik ebben segítségemre lesznek.”
