A Palotának mindenre van terve, protokollja. Nincs ez másképp abban az esetben sem, ha a királyi család egyik szenior tagja meghalna: részletesen kidolgozott terv van mindenre, és ezek egy részét évi rendszerességgel ‘gyakorolják’ is.
A Királynő halálakor lép majd életbe az ún. Operation London Bridge (London-híd protokoll).
Az elhalálozásokra vonatkozó tervek neve általában tartalmazza a bridge (híd) szót, ezzel is jelezve az élet és halál, a két oldal közötti összekötő kapcsot.
Az Operation London Bridge első tervei az 1960-as évekig nyúlnak vissza, majd a 21. század elején részletesen finomították őket. Azóta a Church House-ban, Westminsterben, a Buckingham Palotában vagy a Whitehallban évente kétszer-háromszor találkoznak a különféle érintett szereplők: körülbelül egy tucat kormányzati szerv, a rendőrség, a hadsereg, a műsorszolgáltatók. A tervet rendszeresen felülvizsgálják, hiszen több állami szervezet is érintve van, köztük az Anglikán Egyház, a Londoni Rendőrség, a Brit Katonaság, a Londoni Tömegközlekedés és a média is. A terv egy része magától a Királynőtől származik, ám sok mindent majd csak utódja, Charles herceg – királyként – dönt majd el.
Ha Őfelsége betegség következtében halna meg, a korábbi uralkodók utolsó napjaira visszatekintve, valószínűleg orvosai és a Palota kiadnak majd néhány közleményt, hogy alattvalói követni tudják az eseményeket, a betegség lefolyását.
Az uralkodó és alattvalói közötti kapocs nagyon szoros, főleg abban az ő esetében, miután egy emberéleten át uralkodott az ország, a Nemzetközösség élén, és a legtöbben nem is emlékeznek olyan időkre, amikor ne ő ült volna Nagy-Britannia trónján.
A Királynő halálának bekövetkeztekor (ezt a protokoll D-Day névként rögzíti) a szomorú hírt a “London Bridge is Down”, azaz “a London Híd leszakadt” kódnéven tudatják majd egymással a bennfentesek.
A családtagokat leszámítva az első, akit értesítenek majd, az a Királynő magántitkára lesz, aki egy titkosított telefonvonalat használva először a Miniszterelnököt fogja értesíteni az uralkodó haláláról, majd ismét titkosított vonalon veszik fel a kapcsolatot további 15 királyság, az ún. Nemzetközösségi királyságok vezetőivel, végül pedig a Nemzetközösség további országainak élén álló vezetőkkel.
A hírt a Buckingham Palota tudatja majd a BBC és az Újságírók Szövetsége, vagyis a Press Association által. A Palota kapujára (vagy a kapu közelében egy állványra) fekete keretes gyászjelentést helyeznek, és a hírt a királyi család oldalain is közzéteszik majd.
A rádióállomások műsorvezetőinek a stúdiókban felvillantják a kék lámpát, melyeket hetente tesztelnek, hogy egy nemzeti katasztrófa alkalmával használhatóak legyenek, így jelezve nekik, hogy kezdjenek el nyugodtabb stílusú zenét játszani, készülve a közelgő szomorú közleményre. Chris Price, a BBC Radio producere 2011-ben ezt nyilatkozta: “Ha a rádiót hallgatva hirtelen a Hounted Dancehall (Nursery Remix) dal szólalna meg napközben a BBC Radio 1-en, akkor azonnal kapcsolja be a televíziót, mert valami szörnyű dolog történt”. A dalt itt hallgathatjátok meg:
A BBC 4 és 5 rádióállomások hallgatói a következő, már-már ikonikus mondatkezdést hallják majd: “This is the BBC from London…” azaz “A BBC-t hallják, Londonból…”
A televíziós csatornák is azonnal félbeszakítják majd az éppen vetített programjaikat, és előre elkészített montázst játszanak majd le, míg a műsorvezetők gyorsan átöltöznek fekete ruhába, és felkészülnek a hír közlésére.
Egyes riportok szerint minden televíziós állomásnak órákra (némelyeknek napokra) elegendő anyaga van már Őfelségéről. Állítólag az ITN és Sky News csatornák régóta gyakorolják a Királynő halálának eshetőségét, ám a nevet “Mrs Robinson”-ra cserélik le a próbáik során.
Nagy valószínűséggel a sokszor gyakorolt hírt így kezdik majd: “Legnagyobb szomorúsággal kell megtennünk a következő bejelentést…”
A hír bejelentése után a Parlament mindkét háza azonnal bezárja üléseit, több munkahely hazaküldi a dolgozóit, és a repülőgép pilóták közlik majd az éppen levegőben tartózkodó utasokkal is a hírt.
A zászlókat félárbócra eresztik.
A nemzeti gyász részeként minden televíziós hírolvasónak és műsorvezetőnek fekete ruhát kell viselnie, a parlamenti képviselők 8,25 cm vastag fekete karszalagot viselnek majd a bal karjukon, és a férfi képviselők fekete nyakkendőben lesznek láthatók. Nyolc napig semmilyen törvényt nem fogadnak el, és a királyi család tagjainak minden, erre a periódusra tervezett hivatalos programját lemondják. A királyi család tagjai, munkatársai szintén sötét ruhát viselnek majd.
A Királynő halála utáni napon (D-Day +1) a félárbócra eresztett zászlókat újra felhúzzák, és a St. James Palotában összeül az ún. Trónörökösödési Tanács (Accession Council), hogy hivatalosan is kinevezze az új uralkodót. Az új uralkodó “kihirdetésére” pontban délelőtt 10 órakor kerül majd sor. Aznap este egy rendkívüli ülés alkalmával összeül a Parlament is, és a miniszterelnök hűséget esküszik az új uralkodónak.
A Királynő halála után a trón elsőszülött fiára, Charles walesi hercegre száll majd, felesége Camilla pedig Queen Consort (Királyi Hitves) lesz.
Charles eldöntheti majd, hogy saját, vagy esetleg egy másik néven kíván-e uralkodni: ha saját nevénél marad, akkor King Charles III lesz majd az új, hivatalos neve, ám több elődjéhez hasonlóan választhat magának egy új uralkodói nevet is, például nagyapjához, Albert yorki herceghez hasonlóan, aki George VI néven lépett trónra.
Királlyá válása után Charles azonnal országjáró körútra indul és ellátogat az Egyesült királyság tagállamainak fővárosaiba: Edinburgh-ba (D-Day +3), Belfastba (D-Day +4) és Cardiffba is (D-Day +5), hogy mindenhol részt vegyen az édesanyja emlékére tartott istentiszteleteken, találkozzon a decentralizált kormányok vezetőivel, valamint közemberekkel is (tanárokkal, orvosokkal, stb.).
“Az első naptól kezdve arról van szó, hogy nem csak a vezetők részesei ennek az új monarchiának, hanem a mindennapi emberek is” – mondta egyik tanácsadója, aki így jellemezte Charles előrehaladó uralkodásának terveit: “Nem egy kocsin keresztül kívánja szemlélni a világot, hanem körüljárva azt, találkozva az alattvalókkal.”
A Királynő koporsójának szállítására különféle intézkedéseket terveznek attól függően, hogy hol hunyt el. Például ha Windsorban vagy Sandringhamben hunyja le a szemét, a koporsót a halálát követő 2. napon (D-Day +2) a Buckingham Palotába szállítják majd.
Ha Skóciában, akkor a koporsó először a Holyrood palotában lesz felravatalozva, a hálaadó misét pedig az edinburgh-i Szent Giles-székesegyházban tartják majd. Ezt követően a koporsót a Waverley állomásra szállítják, és a királyi vonattal (Royal Train) viszik Londonba, ahol az állomáson a kabinet miniszterei fogadják.
A koporsót minden esetben a Buckingham Palota tróntermébe helyezik el, amely a belső udvar északnyugati sarkára, annak belső udvarára néz. Négy gránátos őr (Grenadier guards) őrzi majd, akik medvebőr sapkájukat oldalra billentve, puskájukat a padló felé fordítva állnak majd.
A Királynő halála után öt nappal (D-Day +5) a koporsót a Westminster csarnokba szállitják majd, ahol négy napig lesz felravatalozva. A Buckingham Palotából induló menet a London Bridge Operation első nagy katonai felvonulása lesz, számítások szerint az útvonal mellett körülbelül egymillió ember fog állni.
A teremben zsoltárokat énekelnek majd, miközben a koporsót elhelyezik a lila szövettel borított ravatalon. Addigra Charles, az új király is visszatér majd a “Nemzetek körútjáról”. Az országalma, a jogar és a korona is helyére kerül, és a katonák elfoglalják helyeiket.
Ezt követően megnyitják a csarnok kapuit az alattvalók előtt, akik közül sokan addigra valószínűleg már órák óta várakoznak majd. A kegyeletüket leróni vágyók a nap 23 órájában vonulhatnak majd el a Királynő koporsója mellett.
A koporsót őrző négy katona csendes virrasztásban áll majd őrséget. A katonák 20 percenkénti váltásban állnak majd őrt, míg ketten tartalékban lesznek. A Királyi Légierő, a Hadsereg, a Királyi Haditengerészet, a Beefeater őrök, és a gurkák is kiveszik majd a részüket a rotációs alapon történő szerepben. A négy tiszt közül a legidősebb a koporsó lábánál áll majd, míg a legfiatalabb a fejénél. A koporsóra minden nap friss koszorút helyeznek majd.
A Királynő gyermekei és unokái – a lányok is! – várhatóan szintén őrt állnak majd egy rövid ideig, ezzel is folytatva az 1936-ban, George V király által újjáélesztett “hercegek virrasztása” nevű hagyományt.
A Királynő halálát követő 7. napon (D-Day +7) Charles Wales-be utazik, ahol a walesi parlament tagjaival találkozik és részt vesz egy emlékmisén.
A temetési szertartásra várhatóan a 10. napon (D-Day +10) kerül majd sor. A temetés megszervezéséért Norfolk 18. hercege felel majd – a Norfolk család tradicionálisan 1672 óta felügyeli a királyi temetéseket.
A temetés napjának reggelén a koronázási ékszereket leveszik a koporsóról, és megtisztítják.
Az ország nagy része szabadnapra fog ébredni. Az üzletek bezárnak, vagy munkaszüneti napra vonatkozó nyitvatartást tartanak. Lesznek, akik kiteszik a Királynő képét a kirakatba. A tőzsde nem nyit ki. Előző este egyházi istentiszteletek lesznek az Egyesült Királyság városaiban. Szükség esetén futball stadionokat is megnyitnak a megemlékezésekhez, hatalmas kivetítőkkel.
9 órakor a Big Ben harangja egyszer hangosan megkondul. Ezt követően a harang kalapácsát hét-tizenhatod hüvelyknyi (1,1 cm) vastagságú bőr betéttel borítják, így innentől kezdve tompa hanggal kong majd.
A Westminster Csarnok és az Apátság közötti távolság mindössze néhány száz méter. 1760 óta a Királynő lesz az első brit uralkodó, akinek temetését az apátságban tartják, ahol ekkorra a 2000 meghívott vendég már elfoglalja helyét.
Amikor a koporsó pontban 11 órakor az apátság bejáratához ér, az ország elhallgat majd, a zajok megszűnnek és két perces néma csend várható. A vasútállomásokon a hangszórókból szóló információkat is lekapcsolják, a buszok megállnak, a sofőrök kiszállnak, és az utasokkal együtt az út szélére állnak.
1952-ben, Őfelsége édesapjának temetésekor ugyanebben a pillanatban a Londonból New Yorkba tartó repülőjárat összes utasa felállt ülésekiről, és 18 000 lábnyira Kanada felett állva főt hajtottak.
Az apátságban az érsek szólal majd meg először.
A szertartás ideje alatt a közvetítő televíziós csatornák várhatóan nem mutatják majd a királyi család tagjainak arcát. Amikor az istentisztelet végén a koporsó ismét előtérbe kerül, a pallósok azt ugyanarra az ágyútalpra helyezik majd, amelyet a Királynő apjának, nagyapjának és dédapjának temetésén is használtak, és 138 ifjú matróz, fejét mellkasára hajtva húzza majd ki maguk után az apátságból.
A menet tovább indul a Mall felé. A Királynő tiszteletére várhatóan hatalmas tömeg érkezik majd Londonba. A halottas lovaskocsi a Hyde Park Cornertől 23 mérföldet utazik majd közúton a Windsor kastélyig.
A királyi család tagjai itt, a Szent György kápolnánál várják majd érkezését. Ezután a kápolna kapuit bezárják, és a kamerák innentől nem közvetítik a temetés hátralévő, privát szakaszát.
A koporsót ekkor leeresztik a Királynő szülei és nővére mellett már előkészített sírba, és elsőszülött fia, Charles egy ezüst tálból majd egy marék vörös földet szór rá.
Vélhetően a temetést megelőző napon a Királynő férje, a néhai Philip herceg koporsóját is felhozzák a kápolnában található királyi kriptából (ahová áprilisi temetése során helyezték), hogy egymás mellett leljenek végső nyugalomra.
