(Windsor Castle)
A Windsori kastély a világ legnagyobb jelenleg is lakott kastélya, egyike a brit királyi család legfontosabb rezidenciáinak. A kastély 1000 éves története összeforrt a monarchia történetével, hiszen nem volt olyan király vagy királynő, aki ne bővítette, építette volna át, vagy újította volna fel az épületet.
Hódító Vilmos volt az első, aki a jelenlegi Round Tower (Körbástya) helyén favárat építtetett, majd legkisebb fia, Henry I volt az első uralkodó, aki a kastélyban élt, és itt tartotta meg 1121-ben az esküvőjét is.
A kastély ma még fellelhető legrégebbi részei Henry II korából származnak, aki 1154-ben került trónra. Ő volt az, aki a fából készült cölöpfalat lebontatta és kőfallal, valamint négyszögletes tornyokkal vetette körül a régi erődítményt. Ezenkívül lerakatta a kastély börtönének az első kövét is. Edward III a kastélyban született 1312. november 13-án, és gyakran „windsori Edward”-nak is nevezték. Ő William of Wykeham-et bízta meg a 24 éven keresztül tartó újjáépítési programmal, amely során a kastély erődből kényelmes rezidenciává alakult, mégis a többi királyi épülethez képest a Windsori kastély különösen egyszerű és spártai maradt.
Edward III megalapította a térdszalagrendet, amely éves ceremóniáját a mai napig itt, a Szt. György kápolnában (St. George Chapel) tartja.
1390-ben Richard II uralkodása idején elkezdték a Szt. György kápolna restaurálását Geoffrey Chaucer irányításával, aki diplomata és költő lévén nem állt a helyzet magaslatán, így a felújítási munkálatok még 50 év alatt sem fejeződtek be.
1475-ben Edward IV kezdte el a jelenlegi Szt. György kápolna építését. A kápolna inkább hasonlít egy miniatűr székesegyházra és királyi mauzóleumra, semmint kápolnára.
Elizabeth királynő (1558-1603) élete nagy részét ebben a kastélyban töltötte, amelyet birodalma legnyugalmasabb helyének tartott. Ide menekült Londonból, amikor 1563-ban kitört a pestis, és itt hozta meg azokat a reformokat, amelyek segítségével végül sikerült legyőzni a járványt: megtiltotta például bármiféle külföldi áru behozatalát.
1642-ben, az angol polgárháború alatt Oliver Cromwell csapatai elfoglalták a kastélyt, amely ezt követően főhadiszállásként és börtönként funkcionált. A katonák az alacsony bérük miatti dühükben több helyen megrongálták az épületet.
A polgárháború pusztítása és a restauráció után Charles II a Versailles-i kastélyhoz kívánta hasonlatossá tenni a rezidenciát. Megépíttette az 5 km hosszú, 75 méter széles Long Walk-ot (Hosszú sétányt), Hugo May építésszel átépíttette a királyi lakosztályokat (Royal Apartments) és a St. George’s Hall-t (Szt. György Terem). A kastély belsejét Antonio Verrio mennyezeti képeivel és Grinling Gibbons fafaragásaival díszítették. A király halálát követően sokáig lakatlan maradt a kastély, mivel az uralkodók más rezidenciákat jobban kedveltek.
1804-ben George III tizenöt gyermekével viszont pont egy ilyen tágas kastélyt keresett. Mivel úgy találta, hogy az épület stílusa nem tükrözi eléggé a kor elvárásait, kicseréltette az ablakokat gótikus stílusúakra. Ekkor kezdte el a kastély felvenni a mai alakját. Uralkodása utolsó kilenc évében a király már el sem hagyta az épületet, mert folyamatos zavartsága miatt, saját biztonsága érdekében ide zárták be.
A különleges ízléséről is híres George IV (1820-1830) idejében ismét teljes átalakításon esett át a kastély. A munkálatokra a király 300.000 fontos kölcsönt kapott a parlamenttől. A munkákat 1824-ben kezdték Sir Jeffry Wyatville irányításával, aki gótikus stílusban, párkány-csipkézettel, tornyokkal építette újjá a kastélyt. Többek között felújították az állami lakosztályokat és a külső homlokzatot. Ekkor készült el a Waterloo Terem (Waterloo Chamber) is, amely Napoleon csatavesztésének állít emléket, bemutatva az ebben valamilyen szerepet játszó uralkodók, katonák, politikusok portréit.
A Windsori kastély volt Victoria királynő és Albert herceg fő rezidenciája. Albert herceg Windsorban halt meg tífuszban 1861-ben, és Frogmore-ban, a Windsor Home Park közelében temették el, ahogy később magát a királynőt is.
A XX. század során elejétől kezdve a kastélyt folyamatosan modernizálták, de nem tekintették fő rezidenciának. George V felesége, a művészetkedvelő Mary királyné megpróbálta visszavásárolni a kastélynak az idők során elveszett berendezési tárgyait, és emellett új bútorokat és műtárgyakat is vásárolt. A királyné szenvedélye volt emellett a miniatűr tárgyak gyűjtése is. Ő kapta ajándékba a híres babaházat (Queen Mary’s Dolls’ House), amely a Windsori kastélyban tekinthető meg. A babaház hűen tükrözi az arisztokrata családok korabeli villáit, emellett a liftek fel-le járnak, a csapok működnek, van bennük folyóvíz, a vécépapír letekeredik és áram is van a házban. A boros és likőrös üvegek igazi italokkal vannak tele, és a miniatűr könyveket is a kor híres szerzői írták kimondottan ennek a miniatűr könyvtárnak.
Edward VIII a Windsori kastélyból jelentette be a rádión keresztül, hogy lemond a trónról.
George VI a második világháború alatt minden éjszakat itt töltött feleségével és két lányával, Margarettel és Elizabeth-tel, a királyi pár csak nappal tartózkodott a londoni Buckingham Palotában.
Az 1992. november 20-án a kastélyban kitört tűzvész nagy károkat okozott 9 teremben is. A felújítási munkálatok 1997-ig húzódtak el.
A Királynő és családja gyakran tölti a hétvégét a Windsori kastélyban, és hivatalos vacsorákat is rendeznek itt.
Parkja részben egész évben, részben az év bizonyos hónapjaiban látogatható. Fővédnöke, vagyis “vadőre” (ranger) maga Philip herceg.
Szt. György-kápolna (St. George’s Chapel)
.jpg)
A Windsori kastélykomplexumban található Szt. György-kápolna (St. George’s Chapel) az angliai gót építészet egyik legszebb példája. Ez az Edward III által 1348-ban alapított térdszalagrend (Order of the Garter) szellemi központja is, a rend itt tartja éves üléseit minden év júniusában.
1475 és 1528 között a kápolna több átépítésen és bővítésen esett át. Richard Beauchamp (Salisbury püspöke) felügyelete és Henry Janyns építész tervei alapján a gótikus kápolna igazi miniatűr katedrálissá alakult.
A kápolna már a középkorban fontos zarándokhely volt, mivel itt őrizték például Henry IV holttestét és Krisztus eredeti keresztjének is egy darabját.
Az angol polgárháború alatt többször is kifosztották és megrongálták a felkelők, és csak később, a monarchia visszaállítása után restauráltak.
A kápolnában több uralkodó sírja található, itt nyugszik például:
- Henry VIII és harmadik felesége, Jane Seymour
- George V – a jelenlegi uralkodó Királynő nagyapja
- George VI és a néhai anyakirályné (Queen Mother) – a Királynő szülei
- Margaret hercegnő – a Királynő húga
A Királyő is azt szeretné, hogy majd itt legyen a végső nyughelye.
A kápolna természetesen vidám eseményeknek, például királyi esküvőknek is sokszor helyet adott és ad, példának álljanak itt:
- Edward walesi herceg és dániai Alexandra 1863-ban
- Angol Heléna és Christian Schleswig-Holstein-Sonderburg-Augustenburg 1866-ban
- Alice hercegnő és Alexander of Teck herceg 1904-ben
- Lady Helen Windsor és Timothy Taylor 1992-ben
- Edward herceg és Sophie Rhys-Jones 1999-ben
- Charles herceg és Camilla Parker Bowles 2005-ben
- Peter Phillips és Autumn Kelly 2008-ban
- Harry herceg és Meghan Markle 2018-ban
- Eugenie hercegnő és Jack Brooksbank 2018-ban
- Lady Gabriella Windsor és Thomas Kingston 2019-ben
Egyéb, említésre méltó események:
- Harry herceget itt keresztelték meg 1984-ben
- Eugenie hercegnőt 1990-ben
- William herceg itt konfirmált 1997-ben
Kapcsolódó cikkek:
