A Királynő beszéde a koronavírus idején

(2020. április 5.)

A Királynő beszédét vasárnap este, londoni idő szerint 8 órakor (magyar idő szerint 9 órakor) közvetítette a televízió, a rádió, és egyidejűleg a királyi család facebook, twitter, instagram és youtube oldalai is.

A felvétel péntek délelőtt készült a Windsori kastélyban, mindössze egy operatőr jelenlétében, aki minden előírt szabályt betartott (kesztyű, maszk, távolságtartás).

Őfelsége szívhez szóló és bátorító beszédének általunk készített fordítása:

„Tudatában vagyok annak, hogy egy egyre súlyosbodó helyzetben szólok Önökhöz. Ez a zavar ideje országunk életében: olyan felfordulásé, amely egyeseknek gyászt, sokaknak anyagi nehézségeket, mindannyiunk hétköznapi életébe pedig óriási változásokat hozott.
Köszönetemet szeretném kifejezni mindazok felé, akik a közegészségügy első vonalában dolgoznak, betegápolással foglalkoznak, vagy egyéb elengedhetetlen feladatot látnak el! Ők azok, akik otthonuktól távol önzetlenül folytatják napi feladataik ellátását mindannyiunk érdekében.

Bizonyos vagyok benne, hogy az egész nemzettel együtt biztosíthatom Önöket afelől, hogy értékeljük, amit tesznek, és hogy nehéz munkájuk minden órája közelebb hoz minket ahhoz, hogy életünk visszatérhessen a normális kerékvágásba.

Azoknak is köszönetet akarok mondani, akik otthon maradnak, ezáltal segítve, hogy megvédjük a sérülékenyeket, és megóvjunk sok családot attól a fájdalomtól, amit a szeretteiket elveszítők átélnek. Közösen küzdünk ezzel a betegséggel, és biztosíthatom Önöket afelől, hogy ha egyesítjük erőinket és eltökéltek maradunk, akkor le is fogjuk győzni azt.

Remélem, hogy az elkövetkező években mindenki büszkén emlékszik majd vissza arra, ahogyan ebből a kihívásból kivette a részét. És az utánunk következő generáció úgy emlékszik majd ránk, mint egy rendkívül erős generációra.

Az önfegyelem és a csendes jóindulat, a bajtársiasság még mindig meghatározóak országunkban. A büszkeségünk, mindarra, amik vagyunk, nem csak a múltunk része, hanem a jelenünket és a jövőnket is meghatározza.

Az a pillanat, amikor az Egyesült Királyság együtt tapsolta meg az egészségügyben és az alapvető ellátásban dolgozókat, úgy marad majd fenn a történelemben, mint a nemzeti egység kifejezése, míg a gyerekek által rajzolt szivárványok ezen egység szimbólumai.

A Nemzetközösségen belül és világszerte szívmelengető történetekről hallani arról, ahogy az emberek segítenek egymásnak, legyen szó élelmiszercsomagok vagy gyógyszerek szállításáról, a szomszédról való gondoskodásról, vagy cégek oly módon történő átalakításáról, mely a kialakult helyzet megsegítése érdekében történt.

És bár az otthon maradás most mindenkinek nehéz – legyen szó bármelyik vallás hívőjéről, vagy nem hívőről, ez a mostani helyzet lehetőséget nyújt arra, hogy lelassítsunk, szünetet tartsunk és elgondolkozzunk, akár imádkozva, akár meditálva.

Mindez arra emlékeztet engem, amikor húgommal 1940-ben először mondtunk beszédet rádión keresztül. Innen, Windsorból szóltunk gyerekként azokhoz a gyerekekhez, akiket evakuálni kellett otthonaikból, és a saját biztonságuk érdekében messzire küldeni.

Ma is sokan érzik ezt a fájdalmat, távol vannak a szeretteiktől. De most is, akár csak akkor, legbelül tudjuk, hogy ezt kell tennünk.

Ez a kihívás különbözik az eddigiektől. Az egész világhoz csatlakozunk e közös erőfeszítésben.

Sikerülni fog – és ez a siker mindannyiunké lesz. Azzal kell vigasztalnunk magunkat, hogy bár még sokáig eltarthat, utána jobb napok jönnek: újra találkozhatunk majd a barátainkkal, a újra találkozhatunk majd a családtagjainkkal, és újra együtt lehetünk.

Végezetül, mindenkinek köszönöm és mindenkinek a legjobbakat kívánom.”